KÜRTöljünk!

Magyarországon az iskolákat besorolhatjuk három fajtába. Állami fenntartásúba, az alapítványiba és az egyházi iskolákba. A három között a legnagyobb eltérés abban mutatkozik meg, hogy az állami iskolák ingyenesek, míg a magánkézben levők fizetősek, az egyházi intézmények pedig az egyház finanszírozása alatt működnek.
Az előbb említett fajtákon belül is lehet még tovább tagolni, de az alapítványi iskolák közül szeretnék egyet kiemelni. Ez pedig nem más, mint a Kürt Alapítványi Gimnázium.
Hogy miben más a Kürt, mint a többi iskola? Demokrácia, autonómia, összhang. Ezzel a három szóval tudnám leírni, hogy mik a fő különbségek.
Azt iskola felépítése az alapoktól kezdve demokratikus. A diákoknak a tanárokkal egyenlő beleszólásuk van a dolgokba, közösen döntenek az iskolát érintő, különleges szakképzettséget nem igénylő történésekről. Ezen döntési körök közé nem tartozik a pedagógiai és gazdasági döntések halmaza, habár a diákság erről is dönthet, hogy az adott ügy ezek közé tartozik-e vagy sem, és a további munka kinek a hatáskörébe tartozik.
Autonómia. Az intézmény sajátos pedagógiai és nevelési tervet vezetett be, ami hazánkban egyedi. A diákok választhatnak fakultatív órákat, mint a kreatív írás, vagy az önismeret. Olyan választási lehetőségeik vannak, amiről egy állami fenntartású, a kerettantervet követő intézményben álmodni sem lehet.
Összhang. Ez arra irányul, hogy a tanárok és a diákok mind a tanórán, mind a magánéletben, de még az iskola szervezetében is többnyire súrlódásmentesen képesek együttműködni. 

Az iskola szerkezete

Az a megtiszteltetés ért, hogy eltölthettem egy egész napot ennek az iskolának a falai között.
A napot egy igazgatói tájékoztatóval kezdtem, amikor is megismerkedtem az intézet szerkezetével és azzal, hogy a diákok hogyan és mit tanulhatnak. Ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a nap további részét értékelni tudjam. Több órára is beültem, mint haladó angol és emelt német csoportok, de testnevelésórára is ellátogattam. A testmozgást az iskolában sokkal szélesebben értelmezik mint máshol. Ez alatt azt értem, hogy a diákok megismerkedhetnek sok sportággal. Ezt úgy oldják meg, hogy tízedik osztályig tíz órás tömbökben vesznek részt különböző sportok megismerésében, és a későbbiekben szabadabb formában választhatnak, hogy milyen testmozgást kívánnak folytatni.
A látogatás számomra legélvezetesebb pontja az volt, amikor részt vehettem az egyik ülésen, ahol az iskolában megrendezendő programokról, amolyan továbbképzési órákról tárgyaltak. Ezeken a programokon nem csak tanárok, de diákok is részt vehettek, és emiatt, és az intézmény demokratikussága miatt az ülésen a diákság is képviseltette magát.

A sok pozitívum mellett megemlíteném a negatívumokat is. Illetve nem feltétlen negatívum, de az én, konzervatív oktatási rendszerhez szokott, ámbár a liberális rendszert támogató elmémnek újdonság volt. A diákok sokkal közvetlenebbül beszéltek a tanárokkal, és a pedagógusok sokkal megengedőbbek a diákokkal kapcsolatban. Az órák kaotikusnak tűnő, de rendezett mederben folyik, a diákok élvezik, és a teljesítményük is jó, ha nem kimagasló.

Összességében elmondhatom, hogy nem okozott csalódást, de mégis kétes érzésekkel jöttem ki a nap végén a kapun.

Azt vettem észre, hogy az oda járó diákok többsége nem képes értékelni azt, hogy mit kaptak azzal, hogy oda járhatnak. Nem tudják milyen egy állami iskolában heti 40-45 órákat végigülni, megpróbálni kétszáz százalékosan teljesíteni, és ez idő alatt küzdeni a jogaiért is, esetleg másokat segíteni, és ezek mellett sportolni.

De egy szó mint száz, ahogy minden rendszernek, ennek is megvannak a pozitívumai és negatívumai, hiszen nem létezik olyan hogy tökéletes. Hibák mindig voltak, vannak és lesznek is. De sokat tanulhatnának az állami szervezésű iskolák a Kürt Alapítványi Gimnáziumtól.